törvényes születés: A CIC különbséget tesz a törvényesség fogalma és bizonyítása között. Törvényesnek (legitimusnak) azokat a gyermekeket nevezzük, akik érvényes v. vélt (vö. 1061.k. 3.§) →házasságból fogantak v. születtek (1137.k.). A törvényesség elsődleges bizonyítéka egy jogvélelem, mely a férj apaságának vélelmén, vagyis azon alapul, hogy azt tekintjük apának, akit a gyermek anyjával (a foganás v. a születés idején) jogszerű házasság köt össze (1138.k. 1.§). Ez az apasági vélelem azonban nyilvánvaló érvekkel megdönthető (uo.). Megdöntésével megszűnik a gyermek törvényességének vélelme is. Minden további nélkül érvényesül a törvényesség jogvélelme azoknak a gyermekeknek a vonatkozásában, akik a házasságkötés napjától számított 180 nap eltelte után, de a házastársi életközösség felbomlásától számított 300 napon belül születtek (1138.k. 2.§). Ez a vélelem nem tűnik teljesen azonos terjedelműnek a férj apaságának fenti vélelmével. Ha a gyermek a házasságkötés után, de 180 napon belül született, és a férj a születés után elutasította, hogy a gyermek az övé, a vélelem az, hogy más a gyermek apja, vagyis, hogy születése törvénytelen. Ilyenkor ui. a gyermek a házasság ideje alatt, de nem a házasságból (ex matrimonio) született, mint a törvényességnek az 1137.k. szerinti fogalma kívánja. Ha ilyen korai születés esetén a férj a gyermeket nem utasítja el azonnal, a törvényességet kell vélelmezni a férj apaságának vélelme alapján. Ha a gyermek a házassági életközösség megszűnte (pl. a férj halála) után 300 napon belül születik, törvényesnek vélelmezzük, mivel feltehetően a házasságban fogant. – A törvénytelen (illegitimus) gyermek törvényesíthető: 1) a szülők akár érvényes, akár vélt utólagos házassága; 2) a Szentszék leirata révén (1139.k.). Az így törvényesített (legitimatus) gyermek, noha nem felel meg a törvényesség 1137.k. szerinti fogalmának, a kánonjogi hatásokat illetően mindenben egyenlő elbírálás alá esik a törvényes gyermekekkel, hacsak a jog kifejezetten másként nem rendelkezik (1140.k.). Mivel az egyetemes egyhjogban már a törvénytelen gyermekek is egyenlő megítélés alá esnek a törvényesekkel, ilyen kivételre legfeljebb a részleges jogban találhatunk példát. Sz.Sz.A.

Erdő 1991:463.